Ahogy hallgattam egy 2026-os tusványosi összefoglalót, nagyon elgondolkodtatott a következő mondat, ami Deák Dániel szájából hangzott el:

Érződik, hogy megindult a jobb oldalon belül egy vita azzal kapcsolatosan, hogy mégis hogyan lehet folytatni tovább, hasznos és fontos, hogy a jobb oldalon belül meginduljon a vita arról, hogy mégis 2030-ban milyen módon lehet nekifutni a választásnak.

https://www.youtube.com/watch?v=UXUMK5SjU4U

Hasonló kijelentéseket rengeteget hallunk mostanában:

  • fennmaradhat-e még a FIDESZ
  • hogyan álljon lábra a vereség után a bukott párt
  • lehet-e még miniszter / képviselő XYZ ezek után

de a fenti mondatban most egy egészen abszurd mögöttes jelentés tűnt fel nekem: mintha azt kérdezgetnék: “hogyan szerezhetjük vissza újra mi a hatalmat”.

Mintha ez a kormányváltás nem a magyarok döntése alapján és a magyarok érdekében történt volna, hanem az egész csak arról szólna, hogy kinek a kezében lehet a hatalom, ki dönthet, ki irányíthat és hogyan lehetne ezt a szerepet visszavenni az új kormányról.

Még egyszer:

… hogy mégis 2030-ban milyen módon lehet nekifutzni a választásnak.

Nát nem undorító, amikor így teszik fel maguknak a kérdést? Nem arról folyik a diskurzus, hogy mi mindent rontottak el, vagy arról, hogy megnézzék mit csinál a TISZA és mit csinálhatna jobban, hanem arról, hogy mi módon juthatnának megint vissza a korábbi pozíciójukba.

Ez nem egy bajnokság, amit meg kell nyerni, ahol el kell nyerni az elsőnek járó díjat. Nem megverni kell az ellenfelet. A politikusoknak a lehető legjobban kellene a dolgukat végezni szakmailag, emberileg, hogy kiérdemeljék egy ország vezetésének a feladatát, nem a haszonélvezeti jogát.

Nem vagyok elég jártas a témában, hogy szebben megfogalmazzam, mire is gondolok, de ez most nagyon elgondolkodtatott és egészen új fényben látom ezeket a “mit tegyen a FIDESZ” kérdéseket és még undorítóbbnak látom az egész bűnbanda hozzáállását. Továbbra sem látok egyenes beszédet vagy őszinte válaszokat, röhelyes az egész amit művelnek és mindennek a tetejébe még arról megy az értekezés, hogy “hogy lehetne ez az egész újra a miénk”.

Jaj de örülök, hogy nem velük folytatjuk.